Érzéseket sóhajt a téli táj.
Merre bujkálsz most zöld világ?
Már fehér köpenybe öltözött.
Talán zúzmarához költözött?
Emlékek és évek múlnak.
Lelkemben a ráncok mégis kisimulnak.
Bár több gond és bánat megfogant.
Mégis a jó ami szívemben, ami itt maradt.
Bekopogott az év utolsó napja.
Mindenki mérlegel, ez halaszthatatlan.
Várjuk az újat és boldogságot kívánunk.
Ó évnél többet soha sem bánnunk.
Kívánom Mindenkinek legyen jóban része!
Bár környezetünk sorsa is figyelemre ébreszt.
Legyen családi tűzhely mellett örökké béke!
És legyen minden embernek egy kellemes fészke!
Boldog Békés 2011-es évet kivánok
Kati és Macsekok |
|
Ti,
akik
csillagok
útján jártok,
szerető szívvel
emlékezem rátok.
Életemből felidéztek
Sok emléket: meseszépet.
Amikor én gyertyát gyújtok,
gondolatban velem vagytok.
Gyertya lángja égig emel,
körbefon, és
fénnyel
ölel.
Ezen csodás őszi napon, sok
száz gyertya fénye ragyog.
Fényessége kedves nekem:
melegíti szívem-lelkem.
Megvilágít földet-eget,
megbékíti az embereket.
Szeretet gyúl a szívekben,
hit és remény a lelkekben.
Lángja áldást hoz a Földre,
imánk hangja száll az égbe.
:...............................................................
Kati é s macsekok
|
|
Drága Zsuzsikám!
Kellemes Napsütéses hétvégét kívánok!
Drukkolok a versenyeidhez!
Szeretettel ölellek! Zsuzsa 
|
Sikerekben gazdag boldog új évet kivánok:)
Kati és Macsekok |
Minden szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
A beszélgetésben és nevetésben,
Minden képeslapban amit egy barát, vagy a család küldött,
Minden, amit ebből meghallunk,
és ami elgondolkodtat bennünket,
az maga a szeretet.
Boldog Karácsonyt kivánok:):)
Kati és Macsekok |
KeDveS ZSU!
Kellemes készülődést KívánoK!!!
|
Boldog Karácsonyi ünnepeket kívánok: Tomi |
Békés Adventet és kellemes karácsonyi készülődést kívánok:Isa |
Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengõje a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengõ hópehely.
Csengõjüket fenyõk rázzák,
Telis-teli cipõd, csizmád.
----------------------------------------------
Vidám télapó várást:)
Kati és Macsekok |
Beteg vagyok...
Beteg vagyok, és ismét, ismét,
Mindig e szó van ajkamon,
A keserű üröm pohárt hát
Egy cseppig ki kell hajtanom.
Szenvednem kell ott, ahol máskor
Számomra csak gyönyör terem;
Ahol az élet kétszer oly szép,
Szenvednem kell itt kebleden.
A sors talán már megsokalta,
Hogy boldogságom végtelen;
Mert jönnek hozzám sötét árnyak,
És azt suttogják szüntelen,
Hogy menjek vélök fel az égbe,
Mert ott fájdalmam véget ér.
Oh, hisz nekem az öröklétnél
Most itt egy perc is többet ér!
Oh, volt idő, hogy halni vágytam,
Hogy menni vágytam innen el;
De akkor nem jött senki értem,
Ki elvitt volna oda fel...
S ha most, midőn itt minden percem,
Egy véghetetlen üdvösség,
Ha most kellene sírba szállnom,
Minő gúny volna tőled, ég!
-----------------------------------------------------
Kellemes délután,és estét kivánok
Kati és Macsekok |
Kedves Zsu!
Bár hideg van, és a gazdi is megfázott...
..Mi azért nagyon élvezzük az Őszt!
Mókában most sincs hiány! :-)
Kívánunk Neked is ilyen kellemes, vidám Napokat!
de csak is egy forró (mézes!) tea társaságában!!!!
Viszlát
 |
Ó mennyi csönd van némely alkonyatban,
Mennyi derű és mennyi nyugalom,
A felhők úgy pihennek a magasban,
Mint a bárányok a domboldalon.
Szelíd békesség árad a világra,
Meghalt a harc, a lárma, a panasz,
Kinyílik a búcsú halvány virága,
A nap végső csókjából fakad az.
Az ember nézi az alkonyt, szivében
Szeretne ő is békét és derűt,
És várja, hogy az éj jöjjön sötéten,
Mint gyásza, melyben oly rég elmerült.
E nagy, mély csönd szent közönyében érzi,
Mily idegen már tőle a világ
És a halálra gondol, mely kitépi
Lelkéből vérző gondjai nyilát.
|
[313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
