Tour előtt két héttel - Valverdével

Fotó: Reuters

Néhány nappal a Dauphiné Liberé versenyen aratott győzelmét követően Alejandro Valverde még mindig nem tudja biztosan, ott lehet-e a Tour de France monacói rajtjánál. „Ha nem versenyezhetek a Touron, hatalmas csapás lesz számomra és nagy igazságtalanság.” – nyilatkozta a világranglista éllovasa a spanyol Biciciclismónak adott interjújában. Az internetes oldalon olvasható riportban természetesen főleg a Tourról kérdezték a spanyol bajnokot.

A Dauphiné Liberé után mik a terveid? Harcba szállsz újra a spanyol bajnoki címért?

Néhány nap pihenés után természetesen ott leszek Cantabria földjén a Spanyol Bajnokságon, hogy megvédjem a címem.

Mit jelentene neked, ha nem indulhatnál a Touron, miután egész évben erre készültél és háttérbe szorítottál ezért más versenyeket?

Nagyon nehéz lenne megélni, és főleg nagy igazságtalanság lenne. De ha nem lehetek ott a Touron, előre kell néznem, és a Vueltára, a Spanyol Körversenyre összpontosítani. Az év elején a Tour volt a célom. Ebben a pillanatban nem tudom, ott leszek-e a rajtnál. Ha igen, szeretnék dobogóra állni a végén, annak ellenére, hogy ez nagyon nehéz lesz, mert már hetek óta csúcsformában vagyok, amit nehéz állandósítani ezen a szinten.

Mennyire befolyásolta a CONI által folytatott eljárás a teljesítményedet? Háttérbe tudtad szorítani és összpontosítani a felkészülésre és a versenyekre?

Mindannyian ismerjük azokat a nehéz körülményeket, melyek között meg kellett élnem az utóbbi hónapokat, és természetes, hogy ezek hatnak a teljesítményre. De szerencsére, amikor felülök a bringára, mindenről megfeledkezem és csak a feladatra koncentrálok. Viszont néha azért nehéz, amikor otthon edzek, vannak pillanatok, amikor lehetetlen nem gondolni erre az ügyre.

	Fotó: Reuters

Szerinted a Tour de France a legnagyobb verseny?

Magától értetődik, hogy igen, nincs semmi kétség.

Bejártad idén a Pireneusok és az Alpok szakaszait?

Nem, idén nem jártuk végig, de úgy gondolom, nagyjából az összes emelkedőt ismerjük.

Mit gondolsz általánosságban a Tour útvonaláról?

A Tour útvonala nagyjából mindig ugyanolyan, mindig nagyon kemény feladat elé állít, több-kevesebb heggyel, több-kevesebb időfutammal. A szervezők által kijelölt idei útvonal nagyon tetszik nekem, főleg, mert az utolsó előtti nap hegyi befutóval ér véget és nem a szokásos hosszú időfutamon kell menni.

Mit gondolsz, melyek lesznek a legnehezebb szakaszok és hol fog eldőlni a verseny?

Világos, hogy azért kedvez nekem az idei Tour, mert a legnehezebb szakaszok hegyi etapok és mind kemény lesz. Természetesen a befutó a Ventoux-n lesz az egyik kulcsmomentum.

Úgy alakult a szezonod, hogy nyugodtabban kezdted az évet. Hogy érezted magad így szezon közben? Jó döntésnek bizonyult, hogy nem voltál harcban a nagy klasszikusokon, mint például a Liege vagy Fleche?

Nagyon jó formában érzem magam és azt hiszem, ezt be is bizonyítottam most. Megnyertem két egyhetes ProTour viadalt, a Katalán Kört és a Dauphinét, aminél többet nem is kívánhatok. Világos, mindig jó volt küzdeni a klasszikusokon, mint a Liege, a Fleche vagy az Amstel (utóbbi még hiányzik a gyűjteményből), de idén előre elterveztük, hogy kicsit később kerülök csúcsformába, hogy több eséllyel induljak a Touron. Ennek ellenére nem mentem rosszul a klasszikusokon. Csak hajszálon múlt, hogy nem sikerült nyernem, ott voltam a végjátékban.

Exkluzív interjú Alejandro Valverdével

 

Alejandro Valverde a versenypályán bebizonyította, hogy ott a helye az idei Tour de France-on. Nehéz napokat él át azonban a 61. Critérium du Dauphiné Liberé győztese, ugyanis nem tőle függ, megküzdhet-e 2009-ben a sárga trikóért. Ahogy a spanyol bajnok fogalmazott: „nem tudok mit tenni, mint várni”. Nem lehet egyszerű feldolgozni a bizonytalanságot, pláne, ha egy ember életének legfontosabb céljáról van szó, a Caisse De Epargne kerekese számára pedig ez a Tour.

Ahogy korábban már beszámoltunk róla, Valverdét a kerékpársport-rajongókon kívül tulajdonképpen senki nem látná szívesen a Touron, az UCI a héten dönt arról, hogy kiterjeszti-e az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) kétéves eltiltását nemzetközi szintre. A spanyol a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (CAS) felülbíráló ítéletében bízhat és bízik is, ez derül ki a Dauphiné után kiadott nyilatkozatából is. Az alábbi, februárban készült interjúból kiderül, mennyire fontos Valverde számára a Tour de France és kicsit közelebbről is megismerhetjük a „legyőzhetetlen” spanyolt, akit - egyelőre úgy tűnik - az olaszok olimpiai bizottságának sikerülhet mégis megdönteni.

EL IMBATIDO - „A LEGYŐZHETETLEN” – PORTRÉ ALEJANDRO VALVERDÉRŐL

Ha elindul egy versenyen, számolnunk kell vele az esélyesek között. Körverseny vagy klasszikus, hegyi befutó vagy tömeghajrá, szökés izomból vagy briliáns taktika. „A mi Sanyink” bármikor nyerhet, jó neki szurkolni. Így válhatott az utóbbi évek során sok magyar kerékpár-rajongó kedvencévé is. Laza, mindig borostás, amolyan „egyszerű srácos” fizimiskája nyílt, szerény belsőt takar. Mentes minden sztárallűrtől, eszembe jut a 2007-es Tour, ahogy rajt előtt nyugodtan leállt trécselni a kordonok mellett a spanyol szurkolókkal, s már a Caisse de Epargne technikai emberének kellett figyelmeztetni, hogy "menjél Ale, mert verseny van"...

	Fotó: Reuters

A murciai születésű Alejandro Valverde Belmonte a 2003-as Vueltán robbant be üstökös módjára a profi elitbe, amikor a Kelme színeiben mindenkit elkápráztatott fantasztikus formájával (két szakasz, kombinációs trikó és összetett dobogó – a 3. helyen végzett). Egy héttel később már a világbajnokságon szerzett ezüstérmet honfitársa, Astarloa mögött, megnyerve a mezőnysprintet.

2005-ben aratta – saját bevallása szerint is – egyik legemlékezetesebb győzelmét, amikor élete első Tourján sikerült fogást találnia a csúcsformában lévő Armstrongon. A courcheveli hegyi befutó előtt szokás szerint a Discovery csapata diktált hatalmas tempót, majd elszabadult a pokol, Ullrich és a Texasi fő kihívói is leszakadtak szépen sorban, kivéve az Illes Balears szemtelenül fiatal versenyzőjét. Lévén az első „szelektív” szakasz volt, Armstrongnak szüksége volt a másodpercekre, az időjóváírásra, szó sem volt „átengedősdiről”. Valverde azonban kitartott, majd a befutón kihasználta gyorsaságát és élesben legyőzte az akkoriban sokak által egyszerűen „szörnyként” becézett amerikait.

2006-tól a Caisse de Epargne versenyzője futószalagon hozta a győzelmeket, olyan rangos viadalokat nyerve, melyekért külön-külön is sok kerékpáros a fél életét odaadta volna. Megnyerte a ProTour összetettet és sokáig viselte az arany trikót a Vueltán is.
2007-ben már fejlődést mutatott az időfutamokon is és először sikerült befejeznie a Tourt, az előkelő 6. helyen.

	Fotó: Reuters

A tavalyi év kicsit felemásan sikerült, bár a klasszikus győzelmek és a ProTour összetett elsőség vitathatatlan, a háromhetes körversenyek, a Tour és a Vuelta elcsúsztak egy banánhéjon, vagy inkább kibontatlan banánon, esetleg esőkabáton. Sokszor becsúsznak ilyen „nem túl profis” balesetek, de mielőtt temethetnénk, Valverde újabb fenomenális győzelemmel kápráztat el.
Forr körülötte a levegő, miután elszálltak összetett esélyei a tavalyi Touron, mégis az egyik főszereplővé vált, ahogy honfitársát, a CSC-s Carlos Sastrét segítette sárga trikóhoz az Alp de Huezen.
Talán ezért is szeretjük, ezzel a 29 éves sráccal mindig történik valami. Azinterjú leszervezése sem ment simán. Nagyjából sikerült egyeztetni az időpontot és a helyszínt februárban, Mallorcán, amikor megtudtuk, Alejandro bukott a Mallorca Challenge-en és minden bizonytalan. Óránként telefon, végül sikerült megbeszélni egy fél nyolcas találkozót a hotelben, de nem sokkal előtte kiderül, elhúzódtak a dolgok a dokinál. Szerencsére mi sem volt természetesebb, hogy este fél tízkor is rendelkezésre állt, miután a csapattársak már éppen túl voltak a vacsorán…

	Fotó: Vasvári Ferenc

Úgy tűnik, egyben vagy a bukás után… Ne vedd gonoszkodásnak, de azért megkérdezném, nem vállaltál-e fölösleges kockázatot egy gyakorlatilag súlytalan versenyen?

Nézd, itt Mallorcán a legtöbben edzésképpen versenyeznek, én is, de egy csapattársam nagyon jó pozícióban volt, így természetes, hogy segítettem neki. A versenyben ez benne van, szerencsére nem lett semmi bajom, így nincs jelentőssége.

Többször láttalak már titeket együtt, parti kávézóban, bicikliztünk is már csapattársaiddal, most itt a vacsora közben is nagyon jó a hangulat. Az a benyomásom, a Caisse de Epargne kicsit kilóg a ProTour mezőnyből, úgy tűnik, mintha a szokásosnál jobb barátságban lennétek egymással. Most azt mondod, teljesen természetes, hogy világsztárként a bukást is kockáztatod egy csapattársadért. Mit gondolsz erről?

Nagyon összetartó a csapat, mindig együtt vagyunk. Nagyon fontos egy versenyen is az egység és nálunk ez megvan. Sokszor ez a sikereink titka, hogy különösen egységes csapatot alkotunk. Mi nagyon sokat járunk össze a szabadidőnkben is, nem az van, hogy vége az edzőtábornak és csak a következő versenyen látjuk egymást.
Ez az összetartás versenyen is megmutatkozik, sokszor nagyon kevésen, talán pont ezen múlik a győzelem.

Tudsz erre példát mondani?

Jó példa erre néhány győzelmem a klasszikusokon. Ezek mind jóval több, mint 200 kilométeres versenyek, azon múlik a siker, hogy a döntő pillanatokra ki tud megspórolni minél több energiát, ezt pedig csak egy nagyon összetartó csapattal lehet megoldani. A legutóbbi Liege-en fenomenális csapatmunka után Joaquim Rodruigez áldozta fel magát értem teljes mértékben, ezért tudtam nyerni, pedig olyan formában volt, hogy akár ő is nyerhetett volna. Egy ilyen siker mindig közös.

	Fotó: Reuters

Kívülről eléggé markáns egyéniségnek tűnsz, aki sokat improvizál a versenyeken, laza, nem tervezi túl a dolgokat. Nem mond ez kicsit ellent annak, amit a csapatmunkáról mondasz?

Nem hiszem… Figyelj! Pont azért is fontos, hogy mi jó barátok is vagyunk, mert ha verseny közben váratlanul alakulnak a dolgok, akkor is biztosan számíthatunk egymás segítségére. Ez fontosabb, mintha a verseny előtt megbeszéljük a pontos feladatokat, mert úgysem mehetsz biztosra, amikor elképzeled, mi fog történni. Így viszont tudjuk egymásról, hogy mindenki oda fogja tenni magát 100 százalékosan a közös sikerért, teljesen mindegy, hogy adott pillanatban mi a feladat, arra fog koncentrálni. Ha éppen a másikért kell menni, akkor én is teljes erőmből arra összpontosítok.

Teljesen más emberrel beszélgetek most, mint amilyennek egy olyan versenyzőt képzelnék, akit „legyőzhetetlennek” (Imbatido) becéznek…

Ez gyerekkoromban ragadt rám, kilenc évesen kezdtem biciklizni, majd versenyezni a suli mellett. Az első versenyemen második lettem. A második versenyemen első (ezen a ponton Sanyink kicsit elvigyorodik). Azután megint első, megint első… Mindig nyertem, 15-20 versenyt egy évben…

Melyik győzelmedre emlékszel vissza legszívesebben?

Talán a courcheveli befutóra, az első Touromon. Velem még senki nem számolt és ez plusz erőt adott, amikor Armstrong, Mancebo és Rasmussen mellett tekertem. Egészen különleges élmény volt, hogy a végén legyőztem Armstrongot.

	Fotó: Reuters

Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy hamar megmutatkozott tehetséged a kerékpársporthoz, de egyébként laza srácnak képzellek, aki biztos nem edzi túl magát. Szerinted milyen arányban játszott szerepet a sikerekben a tehetség és a munka?

Nézd, biztos, hogy benne van a sikerben a tehetség, de azért keményen kell dolgozni a hétköznapokban, sok lemondás, edzés, odafigyelés… A tehetség nem volna elég, edzeni kell. A győzelmekhez pedig sok szerencse is szükséges, de fontos, hogy utánamenj a szerencsének. Mindig van esélyed nyerni, de sohasem tudhatod pontosan, mi fog történni. Én sokszor próbálok improvizálni, ha úgy érzem, hogy megnyerhetek egy versenyt, akkor meg is próbálom megnyerni.

Meddig juthatsz el? Igazi „all-rounder” vagy, aki bárhol győzhet. Mit válaszolsz, ha konkréten megkérdezem, hogy szerinted mi a realitás? VB-t fogsz nyerni vagy Tourt?

Talán mindkettőt… És még egyet és még egyet… vagy egyiket sem.

Melyiket szeretnéd jobban?

A Tourt! Nagyon fontos egy VB cím, de egyértelműen a Tourt szeretném jobban.

	Fotó: Reuters

Néha úgy tűnik, te vagy a legerősebb versenyző a mezőnyben, de ezeken a háromhetes versenyeken mindig közbejön valami: eléhezés, esés, esőkabát… (Szerencsére ezen a ponton nem feszülnek meg a spanyol macsó arcizmai, inkább elmosolyodik.) A kérdésem az lenne, tudsz valamit tenni az ellen, hogy ne következzenek be ezek a dolgok?

Az a helyzet, hogy lehetsz egész évben fizikailag jó állapotban, lehet végig agresszívan versenyezni és sokszor sikerülhet a győzelem, de egy háromhetes versenyen 21 napig végig koncentráltnak lenni nagyon nehéz. Nagyon. Ha van egy nap, amikor kicsit engedsz a száz százalékos koncentrációból, akkor veszíthetsz. Idén most az a tervem, hogy máshogy építem fel a szezont és megpróbálok végig a Tourra összpontosítani.

Mondanál pár szót a felkészülésről?

Jártam a télen konditerembe, futottam is, de szigorúan csak terepen, mert úgy nem terhelem a térdem. Sokkal nyugodtabban kezdtem az évet, kevesebb edzéssel és próbálok majd fokozatosan formába lendülni. Mindig itt vagyok például ezen a mallorcai versenyen, négy-öt szakaszon indulok általában, de idén csak egy nap volt tervezve.
Nagyjából hasonló lesz az edzések mennyisége és minősége, de kevesebb versennyel, nagyon kevés valódi versennyel képzelem el az évet.

	Fotó: Reuters

Előfordulhat, hogy rajongóid nem szurkolhatnak érted a tavaszi klasszikusokon?

Indulni valószínű fogok, de csak nyugodtan.

Nem veszélyes ez? Ha nem sikerül a Tour, eredmények nélkül maradhatsz…

Nézd, megvan a veszélye, hogy kevésbé lesz eredményes ez az év, de nyertem már klasszikusokat, Dauphinét, nagy versenyeket. Aki viszont meg szeretné nyerni a Tourt, mindent alá kell rendelnie egy célnak. Fontos számomra, hogy versenyeket nyerjek, de a legjobban olyan célokért tudok küzdeni, amit még nem értem el. És képesnek érzem magam, hogy megnyerjem.

Talán tavaly több esélyed volt, most durvább a mezőny Armstronggal, Contadorral és a többiekkel. Erről mi a véleményed?

Armstrong, Contador és Basso ellen sokkal nehezebb lesz, de nem lehetetlen. Ami nekem kedvez, hogy az utolsó napon nincs kronó, a Mount Ventoux-i befutó sokkal jobb, mintha időfutam lenne.

Sok sikert kívánunk 2009-re, végezetül a civil életedről kérdeznélek még, ha jól tudom, bővült a család?

Ó, igen, ikreink születtek, most egy évesek. Mostanában különösen nehéz, hogy sokat vagyok távol tőlük és a feleségemtől, szerencsére holnap éppen repülök haza…

(Talán furcsának hangzik, de szerkesztőségünk nevében is azt kívánjuk "Sándorunknak", hogy júliusban is minél kevesebb idő jusson a családra...)

Névjegy:
ALEJANDRO VALVERDE BELMONTE
Született: 1980 április 20. Las Lumbreras, Murcia, Spanyolország
Családi állapota: házas, 1 éves ikrek édesapja
Magasság: 178 cm
Versenyúly: 61 kg
Eddigi profi csapatai: Kelme (2002-2004), Caisse de Epargne - Illes Ballears (2005-)
Kedvenc győzelme: Courchevel 2005, Tour de France
Legfőbb cél: Tour de France győzelem
Hobbi: autók: „nagyok és kicsik” (távirányítású modellek is)

Palmarés:
Tour de France szakaszgyőzelmek: 2005 - 10. szakasz; 2008 – 1. szakasz, 6. szakasz (utólag kapta meg a győzelmet Ricco eltiltása után – a szerk.)
Tour de France összetett: 2007 – 6. hely; 2008 – 9. hely és viselte a sárga trikót
Vuelta a Espana: 5 szakaszgyőzelem (2003; 2004; 2006; 2008); összetett 2. (2006); összetett 3. (2003)
Klasszikusok: La Flèche Wallonne (2006); Liège-Bastogne-Liège (2006, 2008); Clasica de San Sebastian (2008)
Critérium du Dauphiné Libéré (2008; 2009)
Világbajnokságok: 2. (2003; 2005); 3. (2006)
Spanyol Bajnok: 2001 (U23); 2008
ProTour sorozat győztes: 2006; 2008