Országúti kerékpárversenyzés  

Legutóbbi változat (ellenőrizetlen)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

 

Országúti kerékpár verseny, Burlington, Vermont, 2004. április

Az országúti kerékpározás a 19. század végén kialakult sportág, főleg Európát hódította meg gyorsan: a legjelentősebb versenyek mind a mai napig elsősorban Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, a Benelux-államokban és Németországban zajlanak. Jó néhány verseny 100 éves múlttal büszkélkedhet.  

Versenyfajták 

• Mezőnyverseny: rendszerint 150–250 km hosszú, többnyire sík, vagy csak kisebb dombokkal tarkított távon rendezik, és az összes versenyző egyszerre indul. Az átlagsebesség rendszerint 40–45 km/h.
• Hegyi mezőnyverseny: szintén 150–250 km hosszú, de jelentős emelkedőket magába foglaló pályán rendezik meg, külön nehézség, ha a befutóra egy hegytetőn kerül sor. A távot rendszerint 30–35 km/h-val teszik meg.
• Kritérium verseny: lezárt utcai körpályán zajló verseny, a pályaversenyekhez hasonlóan általában 30–50 kört kell megtenni egy 1–3 km hosszú pályán. Főleg az USA-ban terjedt el.
• Egyenkénti indítású időfutam: általában 30–70 km közötti távon rendezett versenyszám, amelynek során a versenyzők speciális időfutam-kerékpárokon illetve aerodinamikus mezben és sisakban haladhatnak. A kerékpárosokat rendszerint 1–3 perc eltéréssel indítják. Az átlagsebesség 50–55 km/h körüli is lehet.
• Csapatidőfutam: az előzővel azonos körülmények között illetve felszereléssel zajló verseny, de itt 5–9 fős csapatokat indítanak. A versenyzők a távot váltott vezetéssel teszik meg, így nagyobb sebességet érhetnek el, ami rendszerint 50–55 km/h közötti.
• Hegyi időfutam: hossza változó, de általában 15–35 km közötti. A versenyzőket egy hegy aljából egyenként indítják, a cél pedig a hegy tetején van. Sokszor egy 5–10 km-es közel sík, vagy csak enyhén emelkedő útszakaszt is beiktatnak a táv elejére, hogy a versenyzők izmai bemelegedjenek. Itt majdnem teljesen "normál" országúti kerékpárokat használnak, ezeket azonban a lehető legkönnyebbre készített alkatrészekkel, illetve néha aerodinamikai kiegészítőkkel szerelik fel, bár ennek itt kisebb a jelentősége, mint a súlycsökkentésnek. Az átlagsebesség 20–30 km/h közötti. Ehhez hasonló versenyfajta az USA-ban is elterjedt "Hillclimb", bár ott a kerékpárosok egyszerre rajtolnak.

Versenyek  

• Egynapos versenyek, például: Paris–Roubaix, Gent–Wevelgem, HEW–Classic
• Egyhetes körversenyek, például: Tour de Suisse, Dauphiné Libéré, Tour de Hongrie
• Háromhetes körversenyek: Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta a Espańa
  

Legendás hegyek, emelkedők  

Az országúti körversenyek nézők számára legizgalmasabb, illetve egyúttal a versenyzők számára legnehezebb részei a hírhedt hegyi szakaszok, ahol nemritkán 4-5 1500-2500 m magas hegyre is fel kell jutniuk a kerékpárosoknak. Az összetett verseny is általában itt dől el, ezért az út szélén több tízezer rajongó szurkol kedvenceinek. Mindez különösen igaz akkor, ha az adott szakasz befutója egy emelkedő tetején található. Minden körversenynek megvannak a maga legendái, mindegyik hegyhez rengeteg történet fűződik, ezért versenyenkénti bontásban felsoroljuk a legjelentősebbeket.

A kerékpáros körversenyeken az emelkedőket nehézség szerint kategorizálják. A Tour de France szervezői 5 különböző nehézségi fokozatot különböztetnek meg: kiemelt, első, második, harmadik és negyedik kategóriás emelkedőket. A többi körversenyen általában ehhez igazodnak (a Giro d’Italia, illetve a Vuelta is hasonló rendszert használ). Olyan országokban, ahol nincsenek magas hegyek, ennél kevesebb fokozatot használnak: a magyar körversenyen (Tour de Hongrie) csak 3 kategória van.

Minél hosszabb és meredekebb, illetve nagyobb magasságkülönbségű egy emelkedő, annál nehezebb kategóriába sorolják (a kiemelt kategóriás a legnehezebb, a 4. kategóriás a legkönnyebb). Ha egy emelkedő a szakasz végén helyezkedik el, illetve előtte több hegyre is fel kellett tekerniük a versenyzőknek, akkor a versenyzők fáradtsága miatt eggyel magasabb kategóriába is sorolhatják, mint amit a puszta számadatok (hossz, meredekség) indokolnának. A rossz útminőség ugyanezt eredményezheti.

A kategóriák jelölése néhány körversenyen:

Tour de France: HC, 1, 2, 3, 4

Giro d’Italia: sötétzöld (speciale), zöld (1), piros (2), sárga (3), fehér (4)

Vuelta a Espana: Esp, 1, 2, 3

Tour de Hongrie: 1, 2, 3

Magyarázat: Egy emelkedőnek 3 fő paramétere van, illetve csak kettő, mert a harmadik az előző kettőből meghatározható. Ezek: a emelkedő hossza, a megtett magasságkülönbség és a meredekség. Meredekség = magasságkülönbség/hossz Mindez százalékban kifejezve, például 10 km hosszú emelkedő, 750 m magasságkülönbséggel (például 250 m-ről megyünk fel 1000 m-re) 750/10000*100=7,5%

Megjegyzés: 5% alatt még nem igazán szokták emelkedőnek nevezni, mert kb. 3%-os meredekségnél lehet kb. megérezni, hogy az út emelkedik. 5% fölött viszont egycsapásra nehezebbé válik az út. Ez nem azt jelenti, hogy egy 30 km hosszú 3%-os emelkedő ne lenne fárasztó. A meredekség növekedésével exponenciálisan egyre nehezebb hajtani, huzamosabb ideig 10%-os meredekségű úton felfele haladni normál országúti áttétellel már komoly megpróbáltatás (normál országúti áttétel = elöl 52/39, hátul 11-27 fogszámú fogaskerék).

UCI 

A UCI (Union Cycliste Internationale, Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) a nemzeti kerékpáros szövetségek nonprofit szervezete. 1900. április 14-én alapították, székhelye a svájci Aigle.

Célkitűzései:

• a nemzetközi kerékpársport szabályozása,
• a kerékpározás népszerűsítése világszerte minden szinten,
• a szakági világbajnokságok megszervezése,
• a kerékpárosok között baráti viszony elősegítése,
• a fair play és az etika támogatása és népszerűsítése,
• a kerékpársport képviselete és érdekeinek védelme a nemzeti és nemzetközi testületekben,
• együttműködés a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal az olimpiai kerékpárversenyek kapcsán.

Az alapvető célkitűzések mellett különös figyelmet fordít az alábbiakra:

• képzés és fejlesztés (World Cycling Centre, Aigle),
• küzdelem a dopping ellen,
• a felszerelések fejlesztése,
• etikai kódex,
• szolidaritás,
• környezetvédelem,
• a női kerékpársport népszerűsítése,
• a parasport bevonása, együttműködés a Nemzetközi Paralimpiai Bizottsággal (IPC).

ProTour  

A UCI ProTour 2005 óta fogja össze világszerte a legrangosabb versenyeket és csapatokat. A márciustól októberig tartó versenynaptárban szereplő versenyek eredményei alapján egyéni, csapat- és országrangsort állítanak fel. A UCI és a nagy körversenyek között folyamatos a vita a versenyek státuszáról és a részvétel szabályairól.

Az élvonalba tartozó profi csapatok a UCI ProTour versenyeken vesznek részt, a második vonalba tartozó csapatok a kontinentális versenyeken. A ProTour-csapatoknak minden ProTour-versenyen kötelező részt venni. Ezzel a szabállyal azt próbálják biztosítani, hogy minden versenyen színvonalas mezőny induljon el. A nagyobb versenyeken a kontinentális csapatok is részt vehetnek a rendezőktől kapott szabad kártyával.

A csapatoknak a versenylicenceket szigorú szabályok alapján adják ki a következő kritériumok alapján: professzionalitás a sportban, az etikai kódex elfogadása, rendezett jogi és anyagi háttér. Jelenleg 20 ProTour-csapat van.

Az egyéni rangsorban a versenyeken elért helyezések alapján pontoznak, a pontversenyben élen álló versenyző viseli a fehér ProTour-trikót. A csapatversenyben minden csapatból a három legjobb helyezést elért versenyző eredményét veszik figyelembe. Az országok rangsoránál az adott ország öt legjobb versenyzőjének eredményeit veszik figyelembe.

Kapcsolódó cikk   

• Országúti kerékpár-világbajnokságok
  

Külső hivatkozások  

• UCI – a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség honlapja
• UCI ProTour
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1g%C3%BAti_k